13Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? (Márk 8,27-30; Luk 9,18-21) 14Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. (Mát 14,2;Mát 17,10) 15Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 16Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Ján 6,6-9) 17És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. (Gal 1,15.16) 18De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Ján 1,42; Eféz 2,20) 19És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. (Mát 18,18) 20Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. (Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21) 21Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. (Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19) 22És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. (Ján 7,15) 23Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Márk 8,34; Luk 9,23;Mát 10,38.39) 25Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25) 26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? (Márk 8,36; Luk 9,25) 27Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. (Róm 2,6) 28Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában. (Márk 9,1;Mát 10,23)
18És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? (Mát 16,13-20; Márk 8,27-30) 19Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. (Luk,9 7. 8.) 20És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. (Mát 18,12-14;Luk 19,10) 21Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; (Mát 16,20; Márk 8,30) 22Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. (Luk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33) 23Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Luk 14,27; Mát 16,24; Márk 8,34) 24Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. (Luk 17,33; Mát 10,38.39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 25Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Mát 16,26; Márk 8,36) 26Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. (Luk 12,19; Mát 10,33; Márk 8,38.2Tim;2,12;Mát 16,27) 27Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. (Mát 16,28; Márk 9,1)